Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feles Pohár és a csipkelődés.

2015.12.18
  • Maga szunyog?
  • Nem, kérem, én egyszerű járőr vagyok.
  • Akkor meg mit csipkelődik?
  • Nem merném én arra a bátorságot venni, Főtörzs.
  • Én magának főtörzsőrmester úr vagyok, maga alközrendőr!
  • Ahogy tetszik parancsolni!
  • Ahelyett, hogy igyekezne feljebb lépni a ranglétrán, ne lenne végre közröhely tárgya, a feleségemről fecseg.
  • Csupán megjegyeztem, hogy milyen csinos asszonyka a kedves neje.
  • Persze! Ezzel arra akart célozni, hogy másnak is tetszik és osztogatja a kegyeit a testület néhány tagja között. Ne tagadja!
  • De, kérem én ilyen gondolatnak még az előszelével sem foglalkoztam.
  • Most meg a széllel jön. Tehetek én arról, hogy állandóan nagyokat fingok. Nem tudom vissza tartani. Ez nálam olyan betegség féle. Nem tűröm, hogy bárki ezzel vicceljen.
  • Taréj főhadnagy úr egész büntetlenül csinálhatja.
  • Nem kérdeztem a véleményét. Egyébként is elítélem az árulkodást. Ki szokott még erről röhögve beszélni?
  • Zsugás százados úr, meg a többiek a tiszti karból…
  • Na, ez aztán már tényleg mindennek a teteje. Nem átall ilyeneket mondani magas rangú tisztekről, na, majd én megmutatom magának…
  • Csak azt ne…
  • Szóval most meg arra céloz, hogy nekem milyen kicsi van, én nem úgy gondoltam a megmutatást, maga selejtes próbarendőr!

Ezt követően még paprikásabb lett a hangulat.

 
 

 

Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30  

Statisztika

Most: 2
Összes: 28954
30 nap: 671
24 óra: 17