Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feles Pohár és a színészpróbálkozás.

2013.10.25

 -         Na, mesélj…mi volt a múltkor a várba bekiabálós szereped előadása után?

-         Ne is kérdezd! Igazad lett. Kiröhögtek.

-         És ki is rúgtak?

-         Lényegében igen, bár azt mondta a rendező, hogy ha valami különlegesen érdekessel állok elő, lehet szó a továbbiakban is együttműködésről.

-         Van már valami ötleted?

-         Elképzelésem több is van. Most egy versen kezdtem dolgozni. Akarod hallani az első versszakot?

-         Nem igazán kellene…

-         Így szól: „Édes drága galambom, érted kongatom harangom, lelkem harangját hallod, és a szerelmemet vallom.

-         Szerinted ez vers?

-         Miért…nem akarod azt mondani, hogy egy tőmondat…szépen rímel.

-         Hallottál te már arról, hogy a versnek nem a rím a legfontosabb kelléke, hanem a ritmus?

-         Nem, arról még csak a zenében hallottam.

-         A második rím erőltetett, de nem ez a baj, hanem , ahogy mondtam, főleg a ritmus hiánya.

-         Nem lelkesítesz te engem most sem, úgy látom.

-         Miért, az jobb lenne ha dícsérnélek és megint az lenne mint a múltkor?

-         Nem erre gondoltam konkrétan, csak mégis könnyebb dolgom volna,ha kapnék némi bíztatást.

-         Nekem az a véleményem, hogy nem kellene ezt az egészet túlságosan erőltetni.

-         Pontosan mit?

-         Ezt az egész színészetet és az ehhez kapcsolódó próbálkozásokat.

-         Most ezzel azt akarod mondani, hogy egy ripacs vagyok?

-         Nem éppen ezt mondtam…

-         Na elég volt a sértegetéseidből…hozzám ne szólj többet egy szót se!

 

Lutz sértődötten elment és ezzel a beszélgetés véget ért.

 
 

 

Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Statisztika

Most: 1
Összes: 30481
30 nap: 833
24 óra: 31